Arch Linux 2017 telepítési útmutató

Frissítettem a Arch Linux telepítési útmutató Ebben a 2017-es évben, tehát kevés a változás, a folyamat ugyanaz marad. Úgy döntöttem, hogy elmagyarázom a dualbootot a Windows rendszerrel egyesek kérésére a virtuális gépbe történő telepítés is.

Az Arch Linux egy GNU / Linux disztribúció i686 és x86-64 rendszerekhez fejlesztve, gördülő kioldó modell alapján: (egyszeri telepítés, nincsenek "új verziók", csak frissítések) kínálja a legtöbb szoftver legújabb, stabil verzióit. Bár sokan úgy gondolják, hogy haladó embereknek szól, az az igazság, hogy nem mindenki tudja telepíteni a Wiki vagy bármely más ehhez hasonló telepítési útmutató segítségével.

Ez az útmutató a következőkön alapul:

• Változat: 2017.10.01
• Kernel: 4.13.3

Előfeltételek.

Ha virtuális gépről kíván telepíteni, akkor csak azt tudja, hogyan kell konfigurálni és hogyan kell elindítani az ISO-t.

• Tudja, hogyan kell iso-t írni CD / DVD-n vagy USB-n
• Tudja meg, milyen hardver van a számítógépén (billentyűzet típusa, videokártya, a processzor felépítése, mennyi hely van a merevlemezen)
• Állítsa be a BIOS-t a CD / DVD vagy USB indításához, ahol az Arch Linux rendelkezik
• Érezd, hogy telepíted a disztrót
• És mindenekelőtt a sok türelem

Figyelem: Ha először telepíti ezt az operációs rendszert, és még nem ismeri a Linuxot, akkor két dolgot ajánlok:

1.- A legjobb az lenne, ha egy virtuális gépről telepítené a telepítést, például VirtualBox vagy VMware, hogy apránként elindulhasson és biztos lehessen abban, hogy semmi sem fog történni, mert virtuális gépen van.

2.- Ha az Arch Linux-ot egyetlen rendszerként kívánja telepíteni a számítógépére, készítsen biztonsági másolatot a legfontosabb fájlokról, és kéznél legyen CD / DVD vagy pendrive az aktuális rendszeréről, különben betűvel ill. ha a telepítés nem fejeződik be, és mindent elveszít.

Töltse le az Arch Linux programot és készítse elő a telepítő adathordozót

Az első lépés az Arch Liunx telepítéséhez csapatunkba az lesz töltse le az Arch Linux 2017 iso programot Javaslom a letöltést a özön vagy Mágnes link.

CD / DVD telepítési adathordozó

• Windows: Megtehetjük égesse az iso-t Imgburn, UltraISO, Ner segítségévelvagy bármely más program nélkülük is, a Windows 7 és újabb verzióiban lehetőséget ad arra, hogy jobb gombbal kattintson az ISO-ra.
• Linux: Különösen tudják használni azt, amelyik grafikus környezettel érkezik, ezek között vannak: Brasero, k3b és Xfburn.

USB telepítési közeg

• Windows: Lehet használja az Universal USB Installer vagy a LinuxLive USB Creator alkalmazástmindkettő könnyen használható.

Linux: Az opció Javasoljuk a dd parancs használatát:

dd bs=4M if=/ruta/a/archlinux.iso of=/dev/sdx

Boot USB / CD Arch Linux

A rendszerindító képernyőn csak a következőket mutatja meg nekünk ki kell választanunk a processzorunknak megfelelő architektúrát.

Elkezd tölteni mindent, ami szükséges, és terminál módban jelenik meg.

Ezen a képernyőn tartózkodik a telepítéssel kezdjük. Alapértelmezés szerint az Arch Linux az angol nyelvet használja, esetünkben azt javasoljuk, hogy spanyolul tegyük.

Helyezze a billentyűzetet spanyolul.

loadkeys la-latin1

Partíciók létrehozása

Az Arch Linux hibás a következő eszközökkel lemezkezeléshez: cfdisk, cgdisk, fdisk. A legtöbb lehetőség ajánlott: cfdisk.

A következő lépések az Arch Linux, mint egyetlen rendszer telepítése a számítógépünkre, egy másik Linux rendszerrel történő együttes telepítés esetén a BOOT partíció létrehozását, valamint a GRUB telepítését át kell hagynunk.

Most, ha az Arch Linuxot Windows rendszerrel kívánja telepíteni, ügyelnie kell arra, hogy ne törölje az mbr partíciót, ha nem tudná elveszíteni a Windows hozzáférését.

Utasítások Dual BOOT Windows és Arch Linux.

Egyetlen ki kell kapcsolnia az opciót "Secure BOOT" a BIOS-ban. Ne kérdezd, hol van, mivel a BIOS verziói és márkái sokfélék, de könnyen megtalálható a BIOS lehetőségei között.

A merevlemezt át kell méretezniAhhoz, hogy az Arch Linux számára helyet biztosítson, ajánlott legalább 40 GB helyet hagyni.

Most folytatjuk az oktatóanyag első lépéseit, amíg el nem érjük a cfdisk használatát.

Fel kell ismernünk a partíciókat A Windows és az mbr, valamint az a hely, amelyet az Arch Linux számára biztosítunk. Az mbr mindig az első partícióban lesz, majd a Windows partíció ntfs lesz, az én esetemben (dev / sdb2), és a szabad hely szabad területként jelöl meg minket.

• UEFI: itt tudomásul kell vennie azóta az első partíciónak mindig az EFI rendszerindításához kell lennie, tehát általában itt tárolják a Windows rendszerindítását.

$ESP/Microsoft/BOOT/BOOTmgfw.efi

Tehát csak létre kell hoznod egy mappát a $ ESP / fájlban "BOOT" néven. Most folytathatjuk az oktatóanyaggal, a végén a bemutató végére megyünk, ahol meghagyom a parancsokat, hogy hozzáadjam a Windows-t az Arch Linux GRUB-jához.

4 partíciót hozunk létre:

1. / BOOT: Ez a partíció a GRUB-hoz lesz rendelve. (azok számára, akik rendelkeznek UEFI-vel, ez nem szükséges, csak a BOOT mappát kell létrehozni ezen a partíción belül)
2. / (root): Ennek a partíciónak ajánlott 15 Gb-os kapacitása, az összes fájlt tárolja.
3. / home: Hol lesznek tárolva dokumentumaink, fényképeink, videóink stb., ezért javasoljuk, hogy a legnagyobb méretet rendelje hozzá.
4. Csere: Ez a partíció a "virtuális" memória lefoglalására szolgál, ha 2 GB-nál kevesebb RAM van. Nem ajánlott 2 GB-nál nagyobb RAM-mal rendelkező cserét használni.

• Azokban a számítógépekben, amelyek RAM memóriája legfeljebb 1 Giga, az SWAP-nak akkorának kell lennie, mint a RAM-nak.
• 2 GB esetén az SWAP-nak felének akkorának kell lennie, mint a RAM-nak.

A cfdisk használatával a parancsok sorrendje a következő lesz: Új »Elsődleges | Logikus »Méret (MB-ban)» Kezdet.

Két szempont, amelyet figyelembe kell venni: A Swap-ként választott partíció esetén lépjen a "Type" opcióra, és válassza a 82 (Linux Swap) lehetőséget a listából.

A / BOOT néven választott partíció esetén válassza a "bootolható" opciót.

Miután a particionálás befejeződött, a változtatásokat az "Write" paranccsal elmentjük, és az "yes" szóval megerősítjük, ha ez megtörtént, nincs visszaút, és az összes elvégzett változtatást rögzítjük.

A kilépéshez válassza a "Kilépés" lehetőséget. Most folytatjuk a létrehozott partíciók formázását, ezért tanácsos tudni, hogy melyik útvonal a partíciók célpontja. Kezdjük a BOOT partíció formázásával:

mkfs -t ext2 /dev/sda1

A gyökérpartícióhoz:

mkfs -t ext4 /dev/sda2

Otthonra:

mkfs -t ext4 /dev/sda3

A Csere formázásához használja az mkswap parancsot:

mkswap /dev/sda4

Csak a Swap aktiválása marad:

swapon /dev/sda4

Partíciók csatlakoztatása a rendszerhez: Először csatlakoztatjuk az / en / mnt partíciót:

mount /dev/sda2 /mnt

Az / mnt-en belül létrehozzuk a többi partíció könyvtárát:

mkdir /mnt/BOOT

mkdir /mnt/home 

Felszereljük a megfelelő partíciókat:

mount /dev/sda1 /mnt/BOOT mount /dev/sda3 /mnt/home

Arch Linux csatlakoztatása az internethez (wifi)

Ha laptopot használunk, és nincs hálózati kábelünk, akkor a telepítéshez a rendszert a hálózathoz kell csatlakoztatni. Ezt a következő paranccsal kell megtenni:

wifi-menu

Ezt követően ellenőrizzük a kapcsolatot a következőkkel:

ping -c 3 www.google.com

Az Arch Linux telepítése

A következő paranccsal kezdjük:

pacstrap /mnt base base-devel

Ha továbbra is használjuk a WIFI-t, később szükségünk lesz erre a támogatásra:

pacstrap /mnt netctl wpa_supplicant dialog

Az alaprendszer telepítésével befejezzük a Grub-ot:

pacstrap /mnt grub-bios

Hozzátesszük Network Manager támogatás:

pacstrap /mnt networkmanager

Opcionális lépés: Adjon támogatást az érintőtáblánkhoz (ha van laptopja).

pacstrap /mnt xf86-input-synaptics

A GRUB rendszerindító telepítése

pacstrap /mnt grub-bios

A rendszer konfigurálása

Ebben a lépésben különféle konfigurációs műveleteket fogunk végrehajtani a rendszerünk számára. Első, generálni fogjuk az fstab fájlt val vel:

genfstab -p /mnt /mnt/etc/fstab

A konfigurációs műveletek többi részében az újonnan telepített rendszerünket fogjuk ismertetni:

arch-chroot /mnt

muszáj állítsa be a gazdagépnév nevét az / etc / hostname fájlban. Például:

localhostecho 'NOMBRE_DEL_HOST /etc/hostname

most, létrehozunk egy szimbolikus kapcsolatot (symlink) az / etc / localtime fájlról az / usr / share / zoneinfo // fájlra (cserélje le földrajzi helye alapján). Például Mexikó esetében:

ln -s /usr/share/zoneinfo/America/Mexico_City /etc/localtime

Órákat állapítson meg a környékünkön.

• España

ln -sf /usr/share/zoneinfo/Europe/Madrid /etc/localtime

• Mexikó

ln -s /usr/share/zoneinfo/America/Mexico_City /etc/localtime

• Guatemala

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Buenos_Aires /etc/localtime

• Colombia

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Bogota /etc/localtime

• Ecuador

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Guayaquil /etc/localtime

• Peru

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Lima /etc/localtime

• Chile

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Santiago /etc/localtime

• Guatemala

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Guatemala /etc/localtime

• El Salvador

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/El_Salvador /etc/localtime 

• Bolívia

ln -sf usr/share/zoneinfo/America/La_Paz /etc/localtime

• Paraguay

ln -sf usr/share/zoneinfo/posix/America/Asuncion /etc/localtime

• Uruguay

ln -sf usr/share/zoneinfo/America/Montevideo /etc/localtime

• Nicaragua

ln -sf usr/share/zoneinfo/posix/America/Managua /etc/localtime

• domonkos

ln -sf usr/share/zoneinfo/America/Santo_Domingo /etc/localtime

• Venezuela

ln -sf /usr/share/zoneinfo/America/Caracas /etc/localtime

Állítsa be a lokalizációs beállításokat az /etc/locale.conf fájl szerkesztésével, például Mexikó esetében:

echo 'es_MX.UTF-8 UTF-8 /etc/locale.gen echo 'LANG=es_ES.UTF-8 /etc/locale.conf

• España

LANG=es_ES.UTF-8 

• Argentína

LANG=es_AR.UTF-8

• Colombia

LANG=es_CO.UTF-8 

• Ecuador

LANG=es_EC.UTF-8 

• Peru

LANG=es_PE.UTF-8 

• Chile

LANG=es_CL.UTF-8 

• Guatemala

LANG=es_GT.UTF-8 

• El Salvador

LANG=es_SV.UTF-8 

• Bolívia

LANG=es_BO.UTF-8 

• Paraguay

LANG=es_PY.UTF-8

• Uruguay

LANG=es_UY.UTF-8

• Nicaragua

LANG=es_NI.UTF-8

• Dominikai Köztársaság

LANG=es_DO.UTF-8

• Venezuela

LANG=es_VE.UTF-8

Továbbá, az /etc/locale.gen fájlban nem kell megjegyzést tennünk (távolítsa el a "#" -t a sor elején) a tartózkodási helyét, például:

#es_HN ISO-8859-1 es_MX.UTF-8 UTF-8 #es_MX ISO-8859-1

Tehát most megtehetjük generálja a helyét val vel:

locale-gen

Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a fentiek nem állapítják meg a billentyűzetünk elrendezését (amit az aktuális munkamenetnél / a loadkeys-szel a 2. lépésben tettünk), ezért be kell állítanunk a KEYMAP változót az /etc/vconsole.conf fájlban. fájl (ezt a fájlt létre kell hoznia). Például:

echo 'KEYMAP=es /etc/vconsole.conf KEYMAP=la-latin1

Biztosan kíváncsi vagy:

"És mindez nem az /etc/rc.conf fájlban van konfigurálva, amely az Arch Linux fő fájlja?"

A rövid válasz: nincs tovább! Ennek oka: Egységesítse az initscripteket és a systemd konfigurációkat.

Most minden konfigurációs opció a megfelelő fájlban van beállítva. A következő lépésekkel telepítse a GRUB UEFI alkalmazást az $ esp / EFI / grub fájlba, telepítse a modulokat a / boot / grub / x86_64-efi fájlba, és a bootolható grubx64.efi csonkot a $ esp / EFI / grub_uefi fájlba.

Először azt mondjuk a GRUB-nak, hogy használja az UEFI-t, állítsa be a rendszerindítási könyvtárat és állítsa be az azonosítót. bootloader.

A $ esp módosítása az efi partícióval (általában / boot): Megjegyzés: Bár egyes terjesztésekhez / boot / efi vagy / boot / EFI könyvtár szükséges, az Arch-nak nincs szüksége. Az –Efi-könyvtár és a –bootloader-id a GRUB UEFI-re vonatkozik. –Efi-könyvtár meghatározza az ESP csatlakozási pontját.

Ez a –root-directory helyébe lép, amely elavult. –Bootloader-id adja meg a grubx64.efi fájl mentéséhez használt könyvtár nevét.

Észreveheti az opció hiányát (például: / dev / sda) a parancsban:

grub-install

Valójában a GRUB telepítő szkript semmit nem vesz figyelembe, mivel az UEFI rendszerindító betöltők egyáltalán nem használják a partíció MBR vagy boot rendszerét. Csak azoknak, akiknek uefi a parancsuk, hogy ezt használják

grub-install --target=x86_64-efi --efi-directory=$esp --bootloader-id=grub_uefi --recheck/sourcecode] Ahora, configuramos el bootloader, en este caso, GRUB: [sourcecode language="plain"]grub-install /dev/sda

És létrehozzuk a grub.cfg fájlt:

grub-mkconfig -o /boot/grub/grub.cfg

Ha szükséges (bár általában nem az), az igényeinek megfelelően szerkessze az /etc/mkinitcpio.conf fájlt. Tehát létrehozzuk a kezdeti RAM lemezt:

mkinitcpio -p linux

Ne felejtsük el beállítani a root felhasználó jelszavát:

passwd

Felhasználónkat a root felhasználótól eltekintve hozzuk létre, és megadjuk a szükséges engedélyeket:

useradd -m -g users -G audio,lp,optical,storage,video,wheel,games,power,scanner -s /bin/bash USUARIO

Most elhagyhatjuk a chroot környezetet:

exit

A / mnt könyvtárban leválasztjuk a korábban telepített partíciókat:

umount /mnt/{boot,home,}

És végül újraindítjuk a rendszert:

reboot

Ha még nem távolította el a CD-t vagy a pendrive telepítő adathordozóját, akkor újra megjelenik az üdvözlő menü, ahol most a következő lehetőség második lehetőségét kell választania, ne felejtse el eltávolítani.